Zenei értékelés: 10/9
Az első számú szuperhőst az 1987-ben bemutatott "Superman 4. - A sötétség hatalma - Superman IV: The Quest for Peace" című borzalommal gyakorlatilag sikerült teljesen kicsinálni, sőt olyannyira összejött ez a Warner Bros.-nak, hogy az ötödik rész előkészítését gyorsan le is állították, hiszen a közönség gyakorlatilag megutálta a Christopher Reeve-féle Supermant. Hollywood azonban nem tett le Clark Kentről, ám egy időre a mozi világa helyett a tévé került előtérbe. Először rajzfilm, majd később a "Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai", illetve a "Smallville" formájában élő szereplős adaptációja is akadt, de mivel Superman igazi terepe mégiscsak a mozivászon, így nem is volt kérdés egy újabb nagy költségvetésű adaptáció elkészítése. A kilencvenes évek közepén Tim Burton kezdett hozzá, hogy filmre vigye az acélember történetét, ám a Nicolas Cage főszereplésével készülő alkotást az előkészítés végső fázisában lefújták, mivel gigantikus méretűre duzzadt a költségvetése, így hiába tapsolt már el a stúdió több tízmillió dollárt, hiába készültek el a látványtervek és a díszletek, Burton Superman-vízióját nem ismerhettük meg.
A kryptoni hős végül 2006-ban szárnyalhatott ismét a vásznon, miután Bryan Singer víziójára rábólintott a Warner, és megszavaztak neki kétszázmillió dollárnyi költségvetést. Singer Richard Donnernek, az első rész direktorának az "X-Men 2. – X2" forgatása közben mutatta meg ötletét, mely Superman földi visszatérésére koncentrált volna, vagyis a Reeve-féle Superman-szériát követte úgy, hogy a harmadik és a negyedik részt figyelmen kívül hagyta. Ez a verzió a stúdió tetszését is elnyerte, és 2004-ben szerződtették a rendezőt a "Superman visszatér – Superman Returns" leforgatására.
Singer elképzelése tehát az eredeti, a hetvenes években elindult sorozatból fakadt, ennek első két epizódjának egyfajta folytatását képzelte el, így ezek szellemisége is visszaköszönt valamelyest. Ez azt jelenti, hogy Superman (Brandon Routh) alteregója, Clark Kent itt is ügyefogyott szerencsétlenség lett, míg Superman pedig egy idealizált hős képében jelenik meg. A film fogadtatását ismerve pedig kijelenthető, hogy a kvázi bukás egyik fontos tényezője éppen ez az idejétmúlt karakterábrázolás, hiszen a "Batman: Kezdődik! – Batman Begins" és az X-Menek harmadik részével a sötét tónusú képregény-feldolgozások kora köszöntött be, az új Superman pedig ettől igen távol állt. Noha Singer a komikumot visszafogta, Lex Luthor karaktere (akit Gene Hackman után ismét egy kiváló színész jelenít meg Kevin Spacey személyében) megköveteli a humort, így hozzá itt is kapcsolódnak viccesebb elemek, ám sokkal elegánsabban jelenik ez meg, mint a korai részek esetében. Clark szerelmét az akkoriban még szépreményű Kate Bosworth alakítja, sajnos kifejezetten jellegtelen módon, hiszen a Luthor szeretőjét megformáló Parker Posey még a maga jelentéktelenebb szerepével is karakteresebb, mint Bosworth. A Martha Kentet Eva Marie Saint játsza, az ő szerepeltetése egy szép gesztusként is felfogható, hiszen az ötvenes-hatvanas évek Oscar-díjas díváját e mű révén láthattuk újfent a vásznon - az idősebb generációt rajta kívül még Frank Langella képviseli. Illetve megemlítendő, hogy egy ügyes húzással Jor-El, vagyis Superman apja is feltűnik, méghozzá Marlon Brando képében, aki ekkorra már két éve halott volt, így az alkotók CGI technikához nyúltak, hogy a vásznon újfent megjelenhessen a színész.
A mozi fogadtatása a mai napig sem egyértelmű, hiszen többségében jó kritikákat kapott, viszont a közönség mégsem zárta a szívébe. Ugyanakkor anyagilag sem beszélhetünk bukásról, de az is biztos, hogy a gyártók nem kaszáltak sokat, hiszen a kétszázmilliós gyártási és a szintén óriási marketingköltség éppen csak visszajött. A Warnernél természetesen komoly csalódásként élték meg mindezt, és belátták, hogy ez az idealizált szuperhős karakter már akkor sem érdekli az embereket, ha egyébként a sztori és a látvány is jó.
Utolsó kommentek