A pályafutása elején elsősorban a "Homályzóna" és a "Szörnyecskék" révén ismertté vált Joe Dante a kilencvenes évek nagy részét a tévés produkciók világában töltötte, s az 1990-ben bemutatott "Szörnyecskék 2.: Az új falká"-t követően mindössze két mozifilmet forgatott le: jelen írásom tárgyát, valamint az öt évvel későbbi "Chipkatonák"-at. Ezek a történetük révén a gyerekeket és a szülőket egyaránt megcélozni kívánó vígjátékok azonban már mérsékelt sikert könyvelhettek el maguknak, s csupán egyfajta árnyékát mutatták annak a Danténak, akire a közönség és a szakma a nyolcvanas években úgy felfigyelt.

     A "Matiné" forgatókönyvírója, Charles S. Haas – akivel Dante ezt megelőzően, s ezt követően is több alkalommal dolgozott együtt – három, a filmesek által igen kedvelt témakört fogott össze történetével: kamaszok kalandjait, egy nagyhatalom általi fenyegetettséget, valamint a másodvonalbeli horrorfilmek sztorijait. Az alkotás főszereplője a John Goodman által alakított horrormániás direktor, Lawrence Woolsey, aki szerint a kubai rakétaválság olyannyira rátelepedett a lakosság hangulatára, hogy legújabb mozija még nagyobb hatással lesz majd a közönségre, pláne úgy, ha nem egy hétköznapi bemutatót tart, hanem különleges elemekkel tűzdeli meg az önmagában komolynak egyáltalán nem nevezhető, "Mant" címre keresztelt produkciójának vetítését. Az amerikai kisváros gyanútlan lakói türelmetlenül várják a különleges matinéként beharangozott premiert, mely elsősorban a leckeírás helyett a szerelem és a közelgő halloween lázában égő kamaszok figyelmét kelti fel.

     Amikor a Universal Pictures döntéshozói engedélyezték a film megvalósítását, Dante felkereste komponista barátját, Jerry Goldsmitht, akivel a tíz évvel korábban bemutatott "Homályzóna" óta immáron nyolcadszorra dolgozhatott együtt. Ugyan e film nem tartozik az erős Dante-rendezések sorába, Goldsmith számára elegendő inspirációt biztosított ahhoz, hogy egy könnyed, kellemes hangulatú művet komponáljon, melybe Goodman karaktere okán némi laza jazzt is belecsempészett. S bár történetével a film 1962-be repíti vissza a nézőt, a szerző zeneileg nem tett különösebb utalást erre az időszakra, egyedül a félig ember-félig hangya teremtményt bemutató B-kategóriás horrorfilm, a "Mant" bemutatója kapcsán vetett papírra néhány olyan hangjegyet, amely a korszak hasonló szintű alkotásainak aláfestéseit idézi meg.

A cikk folytatódik a Filmzene.net-en. >>